o
az új
partok
§
egyik
sem fogalmazott meg olyan igényt, ami a II. világháború előtti rendszer
visszaállítását jelentette volna
§
többnyire
az 1945 és ‘47 közötti demokratikus, koalíciós hagyományokhoz nyúltak vissza
§
kívánták
az ország semlegességének deklarálását
§
a
polgári és emberi szabadságjogok tiszteletben tartását, a szólás- , sajtó-,
gyülekezési és egyesülési szabadság biztosítását
§
nem
kérdőjelezték meg az 1945 utáni szociális vívmányokat, a legfontosabb üzemek,
bankok és bányák államosítását és a földreformot sem
A forradalom
leverése
·
november
2-án pedig mindenhol megindult a munka és a közlekedés
·
ugyanekkor
Moszkvában megszületett a végső döntés a magyar forradalom sorsáról, s
megkezdődtek a beavatkozás diplomáciai és katonai előkészületei
o
a
határon pedig átléptek a forradalom leverésére küldött katonai egységek
o
bejelentette
a rádióban Magyarország kilépését a VSZ-ből, a semlegesség kinyilvánítását, és
azt, hogy az ENSZ-hez fordul
o
közben
Moszkvában is „megalakult” a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
·
november
4-én hajnalban a szovjet csapatok általános támadást indítottak Budapest és a nagyobb
városok ellen
o
5
óra 20 perckor hangzott el a rádióban Nagy Imre drámai hangú bejelentése: „Itt
Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma
hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a
nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink
harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ
közvéleményével.”
·
a
szovjet támadás megindulása után a jugoszláv nagykövet átadta a magyar
vezetőknek Tito üzenetét, melyben menedékjogot biztosított a nagykövetség
épületében
o
Nagy
Imre és a köréhez tartozó politikusok családjukkal együtt a jugoszláv,
Mindszenty bíboros pedig az amerikai követségen kaptak menedéket
·
a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány bejelentette megalakulását, valamint azt,
hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte az
„ellenforradalom” felszámolását
·
az
ellenállás
o
központilag
szervezett ellenállásról nem lehetett szó, hiszen a fegyveres testületek
széthullottak
o
a
felkelőcsoportok azonban egymástól elszigetelten is folytatták a fegyveres
harcot
o
sokan
még mindig bizakodtak a nyugati segítségben
·
a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
o
Kádár
november 7-én érkezett a fővárosba, s Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke
sietve kinevezte miniszterelnökké
o
a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, melynek kulcspozícióiba Marosán György,
Biszku Béla, Kállai Gyula, Apró Antal és Münnich Ferenc kerültek, teljes
mértékben a megszálló csapatok függvénye volt, mivel a társadalom döntő
többsége elutasította létezését
o
a
pufajkások
§
Münnich
Ferenc vezetésével
megszervezték a Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalmat, melynek feladata a „rend”
helyreállítása volt
§
a
„pufajkasok”
az
utasításokat a párttól és a kormánytól kapták, bevetésüket az tette
szükségessé, hogy a hadsereg és a rendőrség alakulatai szétszóródtak, passzívak
voltak, vagy támogatták a szabadságharcosokat
§
a
lényegében tiszti különítményeknek tekinthető karhatalom az alakuló „új”
hatalom belső erőszakszervezete volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése